Tegnap délután zenélni kezdtünk, mert azt találtuk ki közösen, hogy a sérült gyerekeknek meglepetés-zenélést tartunk. Örömet akarunk nekik szerezni. Az előző naphoz képest jobban ment a közös zenélés.

Aztán eljött a vacsora ideje. A vacsorát a főzőcsoport készítette el Sanyi vezetésével. Csirkehúst és sertéstarját grilleztek, és libanoni salátát csináltak hozzá. Meg kaptunk hozzá ásványvizet, és ez így egyben nagyon jó volt és finom.

A vacsora után kvízjátékot tartottunk.

Például kaptunk egy lapot, körök volt rajta, és a körhöz kapcsolódóan kellett valamit bele- vagy rárajzolni. Meg kérdések is voltak, például hogy a mi a blogunk címe, meg hogy melyik növény tartozik Tihanyhoz (megfejtés: levendula), meg hogy melyik névből van egy a táborban (megfejtés: Attila).

Utána egy darabot adtunk elő. Az volt a lényege, hogy a MAGYAR NEM KÜLÖNB, MINT A CIGÁNY, MERT EGYENLŐEK. Mi ezt úgy adtuk elő, hogy a cigány áll a boltnál, és a magyar odamegy hozzá, és megkérdi tőle, hogy elmegy-e vele diszkóba. A cigány erre azt mondja: „Nem lehet, mert te magyar vagy, én meg cigány.” Erre a magyar azt válaszolja: „Engem nem érdekel, mert szerintem nincs olyan, hogy cigány meg magyar.” És elmentek együtt a diszkóba.

Utána eljött az este, és zenéztünk, táncoltunk, szólt a cigányzene. Voltak lassúbb és gyorsabb számok is. Egy jót buliztunk. Utána meg 10 óra körül mentünk lefeküdni.

Németh Andrea